2009. január 21., szerda

Don't let the world bring you down

Ezt akár magamnak is mondogathatnám... Engem a vizsgaidőszak kezdete óta orrba-szájba szívat mindenki. Az összes tanár mintha kinézett volna magának, és hát nem mondhatom, hogy önmagam megkönnyíteném a saját dolgomat a vizsgák tologatásával... Szeretnék már végre letudni mindent, mert a stressztől különféle egészségügyi problémáim akartak. Holnap van egy világirodalom vizsgám, talán az nem lesz annyira vérengzős. (angol és spanyol reneszánsz illetve barokk irodalom).
Aztán jövő héten jönnek még (meg persze február elején), amik kimaradtak.. Ráadásul jövő hétre berendelt az egyik tanár, mondván, azzal a lánnyal, aki a vizsgán mellettem ül, hasonló a dolgozatunk és így nem tud értékelni...
Hozzátenném, soha a büdös életbe nem puskáztam, örültem, ha valamit végre megírtam, nemhogy itt az egyetemen. Ez nekem becsületbeli dolog. Nem tudom, hogy el fogja-e hinni az oktató, de megpróbálok meggyőző lenni, hogy ami baromság van a dolgozatomban, az mint a saját agyam torz szüleménye, és ha emiatt kell UV-znom, hát vállalom, de hogy én másoljak valakiről, amikor a tanár ott ült nem messze tőlünk és mindent látott volna... Meg fél órával hamarabb be is fejeztem a dolgozatom, mint Anna, a másik delikvens. Vajon akkor hogyan puskáztunk egymásról??:(

Nem tudom, de már állatira elegem van. Tényleg jobb lesz a levelező.. Pedig én úgy szeretem a művészettörténetet! Egy akadály nem akadály, ha kirúgnak most ezért, akkor bemászok az ablakon szeptemberben... :)

Nincsenek megjegyzések: