Este van, és pihegek. Egész nap ugráltam, mint egy veréb, végre most van időm picit lustizni. Először is gyors főzés, de vasárnapiasan - levessel -, majd takarítás, sütés, mosogatás, rendrakás, zuhany, hajszárítás, és már szinte itt is voltak a vendégek.
Egészen jó volt a hangulat, fogyott is jócskán a túrós sütimből (Eszti, a hugim brownies-t sütött, az is osztatlan sikert aratott), és azt éreztem, hogy jól érzi mindenki magát.
A fő pont természetesen Marcika volt, mindenki babusgatja a kis drágát. Nagymamára úgy mosolygott, nagyon édes volt. :)
Aztán végül felfedezte a saját kezét, és annál nagyobb érdekesség csak a nyálából fújt buborék. Olyan kis édes, nagyon szeretem.
Fele ilyen szép volna az életem, ha ő nem születik meg. Az biztos.
Tibim természetesen ma is imádnivaló, egyszerűen az a férfi, akiért érdemes élni. A legdrágább a világon. Nagyon szeretem!
Ezennel be is fejezem ezt a névnapi bejegyzést, még el kell takarítanom a romokat.
Szép estét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése