A vasárnapok mindig unalmasak... Nagyon lassan telik az idő, és mindig ott van az a kósza gondolat, hogy holnap már hétfő, kezdődik a mókuskerékben való pörgés-forgás, botladozás, elesés, felállás újra... Viszont... Kezdek alakulni. Számot vetettem önmagammal, azzal, hogy mit is akarok kezdeni az életemmel, hogyan legyen tovább, mi az, amit várok még. Sokat segített. Csütörtökön és pénteken már újra bevonultam egyetemista társaim közé, hogy tegyem a dolgom. Ráadásul egy kis sikerélményem is volt: abból a tárgyból, amiből tavaly elhasaltam, mert a fásítási programot egész félévben ügyesen tartottam, most hármast kaptam. Végre lehetett valaminek örülni. Ezen felül még a szociális támogatást is megkaptam. Hurrá! Mégiscsak van valami értelme az egyetemista létnek?
Oké, ezt az évet még kibírom, aztán februárban újrafelvételi szabad bölcsészet szakra, hogy aztán végre teljes erőbedobással foglalkozhassak vázákkal, műemlékekkel, és majestas domini-típusú Krisztus- ábrázolásokkal (is) :)
A napokban még arra is rájöttem, hogy jó dolog az Internet. Korábban nem voltam lelkes híve a chatelésnek, mondván, az őszinteség aránya igen alacsony ezekben a berkekben. De! Egy nagyon kedves fiú az élő példája annak, hogy ha megelőlegezzük másoknak a bizalmat, értékes emberek barátságát tudhatjuk magunkénak. Egyedi a stílusa, és annak ellenére, hogy zenei ízlésünk tökéletesen különbözik, nagyon hasonló az értékítéletünk és a jellemünk. Örülök hogy megismerhettem, remélem, valódi és igaz barátság is lehet még belőle.
Hüpp:( Most elmorzsoltam egy könnycseppet:D
Nuh, pápá, libbenek is tovább, suhanok a szelek szárnyán egy kis Incubus-t hallgatván :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése