ez már egy boldogabb maci
Nagyon régen nem írtam, pedig történtek változások, de egyszerűen nem volt erőm megosztani.
Először is, végre tudható, hogy a születendő testvérkém kisfiú, szóval megvan a családi boldogság - különösen apukámé, ugyebár.
Marcell lesz a kis trónörökös neve. Jobb mint bármelyik másik lehetőség, amivel apa próbálkozott - anya szerencsére hajthatatlan volt a választásban.
Munkahely-ügyben még mindig semmi, remélem, a Sanyo meg a Praktiker közül már valami összejön.
Viszont tegnap utánajártunk Tibivel, és sikerül hitelt igényelnünk az egyik banknál, hogy legalább részben megvehessük a házat, a további részleteket pedig havi törlesztésben fogjuk anyáéknak fizetni - azon legalább nem lesz kamat, nem úgy, mint a hitelén, és mindenki jól jár.
Így, hogy mégis pénzhez jutunk (megkerülvén mindenkit, mert már elegem volt a botrányokból, meg abból, hogy mindenki - sajnos Tibi egész családja - rossznak talál minket, és szívtelennek, csak azért, mert a jogos tulajdont kérjük, hogy kezdhessünk valamit az életünkkel meg a jövőnkkel...), lesz esküvő.
Nagyon várom már, hogy ott állhassak, és mindenki tudja majd: megtaláltam végre a párom.
Amennyire Zsolti tévedés volt, és az is, amit egymásnak mutattunk, persze, nem őszintén (tudat alatt mindenkit - beleértve magunkat is - becsapva ezzel), annyira tudom, hogy soha ilyen boldog nem voltam még, és soha ennyire örök nyugalommal nem éreztem azt, hogy életem párja áll mellettem.
Mikor először voltam Tibinél, még Mádon, már akkor ilyenekről beszéltünk, és ott megígértük egymásnak, hogy egy év múlva összeházasodunk. Ennyire biztosak voltunk abban, amit érzünk egymás iránt. És ez mai napig sziklaszilárd, az is marad.
Apa is megmondta: soha ilyen rendes fiút nem találnék sehol (nagyon szereti Őt a családom, ebből is látszik).
Lassan intézzük a pénzügyeket, aztán pedig meg kell látogassuk az anyakönyvvezetőt, hogy egyeztessünk időpontot, későbbi nevet, meghívót stb.
Juj, de várom már :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése