Nem feledtem el ám az írást, csak nem jutottam hozzá. Időközben november lett, bár hála a jó égnek, ez az időjáráson aligha látszik meg. Nem is vágyom rá, hogy őszinte legyek, akkor be kell öltözni: sapka, sál, bundáskabát, tundrabugyi... Azt meg nem szeretem, mert folyton melegem van, és a nyolc réteg ruha alatt úgy érzem magam, mint egy túlméretezett hóember.
Na, meg aztán nem is beszélve a közelgő vizsgaidőszakról, már előre fonogatnám a hajtincseimet, ha alapjában véve nem volna most göndör:) (Akkor meg minek?:))
Addig még el kell intéznem a magyar szakos tárgyaim töröltetését az indexből, ami nem kis összeget fog kivarázsolni a pénztárcámból, hogy a fene vinné el ezt a piszkosul anyagias világot. Az ember puszta kíváncsiságból nem is tanulhat azt, ami igazán érdekli, vagy ha olyan eltévelyedett bárányka, mint én, akkor meg mélyen a zsebébe kell nyúlnia büntiből, hogy megtanulja: máskor ötször meggondolja, hogy mit is kezd magával...
De sebaj! Vár a művészettörténet, mint ahogy eddig is, csak sokkal intenzívebben, aztán a grafikusi suli, majd a kiállítások, a milliós munkák és a világhírnév...
Ugye, nem vagyok túlságosan eltájolva? Csak tisztában vagyok a képességeimmel:))
No nem kell ám mindent véresen komolyan venni, mint a hóhér, csak vicceltem.
Én bőven meg leszek azzal is elégedve, ha kényelmesen élhetek, és meg tudok, adni a gyerekemnek mindent, amire szüksége van...
Apropó, gyerekek... A párommal, Zsoltival most gyakoroljuk, mekkora felelősség is valakiről gondoskodni.
Van egy kis törpehörcsögünk, aki a Sándor névre hallgat.. És senki nem botránkozzon meg: de nőstény:)
Igazán kedves kis állatka, csak néha harap, meg nem nagyon vágyik rá, hogy tutujgassuk. De azért nem adjuk fel, hátha elfogadja, hogy nekünk az az élmény, ha néha piszkálhatjuk meg visszafelé simogathatjuk a szőrét:))
Leginkább olyan, mint egy csecsemő: eszik és/vagy alszik, de még jó, hogy büfiztetni meg pelenkázni nem kell, azt ráhagynám Zsoltira:D
De élesztgeti a szülői hajlamainkat, vagy ha már azt nem kell, akkor szinten tartja őket..:)
A fotón is Sándorunk tekinthető meg, éppen megzavartuk szegényt legfontosabb tevékenységében, amivel tengeti napjait: az étkezésben.
Have a nice day!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése