Általában a hétfő reggelek unalmasak. A mai nem. Még mindig próbálom magam összeszedni és a gondolataimat egymás után pakolni, rendszerezni a szombat este/vasárnap hajnal után.
Jelentem: Dávid egy közvetlen, kedves pasi.
Miután a barátnőmmel sikeresen eltévedtünk szombat este Zebegényben, és fél órát kutattunk a Renaissance Kávéház után (első jelentés:)), miközben vagy tízszer mentünk el mellette.... (nem volt rendesen kiírva a hely neve:)), aztán végre valaki megmondta, hol kell keresnünk, már az ajtóban belefutottunk Balázsba és Tomiba, az Incubus Cover szóló-illetve basszusgitárosába.
Panaszoltuk, hogy milyen körülményesen találtunk ide ( még dombot is másztunk, abban a hiszemben, hogy a szenvedések útjának végén megleljük a koncerthelyszínt...) és hogy elegünk van:D
Betessékeltek minket, mondván, gyorsan üljünk le, mert nem lesz hely. Ez volt háromnegyed nyolckor. Kiírás szerint nyolckor kellett volna kezdeniük, ehelyett tízkor már nyaggatni kellett őket, hogy unatkozunk, csináljanak már valamit:D
Közben beszélgetni próbáltak velünk, akkor még kicsit immel-ámmal. Balázs olyan kis szolid srác, csendesen, udvariasan kérdezgetett, Dávid meg, mint ugye a frontember, próbált valami macsó-dumát lenyomni, azt hitte, lenyeljük, hát tévedett. :)
Mint mondtam, tíz óra körül igencsak szenvedtünk, már a whisky-kóla sem esett jól... Ők meg csak söröztek:D
Aztán, nagy nehezen elindult a menet: húrbacsapás, dobütögetés, lalalázás... Ki mit tudott, ugye, posztja szerint:)
Úgy éreztem magam, őszintén mondhatom, mint aki az eredeti zenekar koncertjén ücsörög. (Vagy csápol, mikor mit:)) Profin előadott dalok és jó hangulat, ez jellemezte a koncertjüket. Közben Dávid arra is odafigyelt, hogy mi Petrával már rekedtre kornyikáltuk magunkat, minden dalt kívülről fújtunk ( még azt az egyetlen saját dalt, a Haelo - Velvet című számát is). Igyekezett énekesünk jelezni is, hogy látja (reméljük inkább, mint hallja), hogy mennyire fan-ok vagyunk:D
Mikor úgy döntöttek, befejezettnek nyilvánítják a műsort, sorban odaszivároktak hozzánk. Először Balázs ült le mellénk társalogni, őt elrabolta Petra, én meg "lecsaptam" Dávidra:) Ki-ki szépen, illedelmesen bemutatkozott, ahogy a jó édes anyukája tanította, majd próbált valami mindkét kommunikációs fél számára érdekeset előadni:)
Én, bevallom töredelmesen, már akkor rettentő álmos voltam, szegény Dávid, a végén biztos nagyon unta már a fejem, le is lécelt egy adandó alkalommal, wc-re menetel ürügyén. Később visszatért, addigra már felébredtem, és megpróbáltam bemutatni, hogy nem vagyok olyan unalmas, beposhadt kisvárosi lány, mint amilyennek első blickre bemutattam magam.
Később elvonultunk Dáviddal, és a dobossal, Ákossal csocsózni. Hozzá kell tegyem, ez volt életemben a második alkalom, hogy ilyesféle szórakozásra vetemedtem. Közöltem a párommal, Ákossal, hogy "Baromi béna vagyok, ha vesztünk, én előre szóltam" Erre ő: " Nem baj, és meg veszettül jó vagyok, ketten együtt közepesek:D". Petráék, hozzá sem kell tennem, laposra vertek minket:D:D
De! Rúgtam egy gólt, karrierem legfényesebb csúcspontja volt ez:P
Aztán Dávid, mint egy jó gentleman, meghívott minket egy italra. Nem nagyon akaródzott nekünk elfogadni, de hát végül győztek a bociszemei:D
Itt már mindenféle vizslatás, meg egyéb volt (közös fényképezkedést is beleértve), csúcspont Ákos kérdése: "Na, most akkor lesz szex vagy nem lesz szex:D?"
Természetesen nem volt, így csalódottan úgy döntöttek hajnali háromnegyed négykor, hogy elindulnak haza. Könnymentes búcsú, Dávid macsós puszidobása felénk, ajtócsukás, mi pedig pillogtunk Petrával, mert nem akartuk elhinni, hogy zenészek ilyen természetesen is tudnak viselkedni.
Azt hittük, játszani fogják a sztárt. Közben pedig ugyanolyan kíváncsi, érdeklődő, társaságkedvelő fiúk, mint bármelyik. Viselkedésükben nulla arrogancia volt, és ez őszintén meglepett.
Ha később is tudni fogják, kik vagyunk, akkor azt hiszem, hogy kijelentem: vannak olyan zenészek, akik a teljesen hétköznapi emberekre is ugyanúgy odafigyelnek, mint azokra, akik rendelkeznek valami menő tulajdonsággal, hírnévvel, vagy vaskos bankszámlával...
De azt már megállapíthatom: a mérnök rockerek jófejek (renaissance értelem kettő, kép újraalkotva:D)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése