Ismét itt, kisebb kihagyás után. Mostanában az a fixa ideám, hogy minden pocsék körülöttem, aztán ebbe próbálok valami sorsszerűséget látni. Hülyeség, tudom. Minek morfondírozni? Úgysem változik semmi. Az iskolai helyzet, és az itthoni agyagi okokból fakadó problémák sem.
Viszont van egy szép nagy, színes, szivárványos pont az életemben. A párom.
Augusztus vége óta itt lakik Ő is a városban, egy háztömbnyire tőlem, és ez egy nagyon felvillanyozó, Nyugalom Szigete-pont a beborultságban. Ha mi ketten együtt töltünk egy napot, abban nincsen ideg meg nyomasztó hangulat (legalábbis olyan ritkán fordul elő, hogy nem beszámítandó). Vidámak és bolondok vagyunk, tervezünk, gyerekeskedünk, vacsorát főzünk, szidjuk a rántott húst, aztán mégis megesszük, szép rajzokat készítünk a hűtőre, amit más megfigyelvén rögtön hívná a közeli diliházat, hogy egy kényelmes, puha falú szobába utaljon be minket egy hosszabb időre szóló szabadságra.
De nekünk egy így jó, így kellemes. :) Ettől bírjuk ki a munkanélküliséget, a pénztelenséget, és minden más problémát.
