Új élet - többféleképpen

 kicsi öcsim és apu ujja :)

Boldogan közlöm a hírt: 2010. április 16-án 22:22 perckor 2650 grammal és 49 cm-rel megszületett kisöcsém, Marcell. 

Egy tünemény, egy pici kis gyönyörűség. Egyszerűen nem lehet vele betelni, olyan édes kis pofikákat vág, grimaszol, ráncolja a szemöldökét, mint egy vén öregember, akinek a világ gondja nyomja a vállát és a hosszú évtizedek bölcsessége van a fejében, pedig még csak pár napos :).

Fityiszt kapnak a nővérei (bár leginkább csak én, hugimnak meg somolyog, anya meg még biztatja is, hogy : "Igen, ott a nővéred, húzzál be neki egyet :D" - tessék, neveljük a testvérei szeretetére a kis jövevényt :D), meg egyéb apróságok. 

Igaz, anya megszenved vele, mert még mindig a kórházban vannak, és már nagyon jönne haza, de Marcika úgy kisebesítette anya mellét, hogy nem tud szoptatni, Marci nem tud rendesen enni és fogyott picit. Remélem, ma már kicsit szedett magára és nem kukacoskodnak tovább a dokik. Könnyebben meg fog szaporodni a súlya itthon, és anya is könnyebben gyógyul majd a saját lakásában, mint abban a fertőtlenítőszagban és nem mellesleg: aludni is tud majd. 

Másik új élet, hogy valóban kivettük azt az albérletet, amit korábban említettem és már elkezdtük kipofozni is, bár szűkek a kereteink. 

Vettünk festéket, és átmentünk szobafestő-mázolóba Tibivel, már majdnem kész az egyik szoba, azt ma szeretném befejezni, hogy holnap nekieshessünk a kisszobának. Van nagyon sok dolog, ezért nem is nagyon fogok tudni írni, duplán kell lakást takarítani, csomagolni a holmikat, stb. 

Most kóstolok bele az élet finomságaiba :)

Brand new start

  

 °°hát nem édes?°°

A címhez hűen nagy változásoknak nézünk elébe, mint leendő Fúder család. Elegünk van abból, hogy a lakásban mindig elromlik, tönkremegy, szétesik, letörik valami, és még csak nem is a sajátunkat javítjuk.

 Elég volt a vén tuskó alsó szomszédból is, aki ok nélkül feljelentéssel fenyeget minket, mert ő zajokat hall, dörömbölést, ugrálást, headbangelést tőlünk, de arra még nem jött rá a majom (pedig felvilágosítottam), hogy a panel viszi a hangot... 

Az ember teljesen normális, nyugodt életet próbál élni, erre még így is van olyan, akik a kákán is talál csomót, eszméletlen. Ráadásul hipotéziseit olyan mocskos módon közli a delikvenssel, hogy annak mindjárt ki is nyílik a bicska a zsebében (nem hiába kente be valami kedves "jóakarója"  bölcsőzsírral az autója szélvédőjét... a fejét kellett volna!)

Ráadásul kénytelenek vagyunk állandó jelleggel összeugatni vele, pedig főleg Tibire nem jellemző, hogy valakit elküld kiabálva a jó édes anyukájába, abba... vissza... Pedig mégis megtette, és aki őt kihozza a béketűréséből, az vagy nagyon paraszt, vagy nagyon hülye. Esetleg mindkettő. És az a köbön.

Szóval elég volt. Lehetetlen tovább hallgatni, hogy "kopog a papucs" meg "este tíztől kuss" (ezek szó szerinti idézetek.. jaj, és aki tudja, árulja már el, hogy egy parafa talpú biopapucs hogy a jó életbe kopog??)

Úgy néz ki, találtunk egy jó kis, hosszú távra kiadó, szabadon alakítható albérletet abban a lépcsőházban, ahol anyuék laknak  - szomszédja leszek a saját szüleimnek, nem vicces? :)

Apropó, anyu... Ő még mindig egyben, öcsipocok nagyon nem szeretné kidugni a kis fejecskéjét, pedig már tegnap meg kellett volna születnie a doktorbácsi előzetes jelzései szerint.. Hát még nem érkezett meg, de annál jobb, minél tovább óvja magát a gyökér emberektől és az ostobaságtól. Szegénynek lesz még elég ideje arra, hogy megtanulja ezeket kezelni, nem kell annyira sietni XD