2009. november 12., csütörtök

Levegőben lógva



Még mindig itthon, munka nélkül. Várakozva, reménykedve, hogy hátha bejön most valami. Lehetőség van, remélem, be is hívnak interjúra, jó lenne, kellemetlenül érzem magam már, hogy nem tudok letenni valamit az asztalra, pedig nincs pénz.
A párom legalább megért, segít, mellettem áll, így talán már nem is félek annyira. Nélküle a béka feneke alatt lennék valahol. A szüleim haragját is megértem, hiszen itt vagyok lassan 21 évesen, az iskolát nem csinálom, és még állásom sincs. Nehéz helyzet van, szeretnék kilábalni belőle. Nagyon nyomaszt, még álmomban is előjön a haszontalanság érzése. Szeretném ha megváltozna. Most jön lassan a tél, nagyon szeretem, remélem, lenyugszanak a kedélyek kicsit.