Haladunk a szervezéssel. Múlt hét szerdán megtaláltuk az álomruhámat: gyönyörű, krémszínű csoda, úgy éreztem magam benne, mint egy királynő :) Remélem, Tibinek is tetszeni fog :) Többet nem akarok róla elárulni, hátha ezt ő is olvassa, és előtte mindenképpen titoknak kell maradnia :) Eredetileg hófehér ruhát szerettem volna, volt is olyan összeállítás, ami tetszett, de valahogy egyiknél sem éreztem azt hogy : "igen, ez az!" A nő meg félve megkérdezte, hogy adhat-e egy krémszínűt. Hát miért ne!
Felvettem, és kész csoda volt! Eleve fehér bőrű vagyok nagyon, és a fehér ruha még sápasztott, de a krémet ahogy magamra vettem, barnábbnak tűntem, és valahogy olyan szép fénye van, nem rideg, és olyan gyönyörű :) Lesz fátylam is, és kesztyűm, mindenképpen akartam mindkettőt.
Kaptam egy darabot az anyagából, hogy a cipőt meg a láncot ehhez választhassam, meg Tibi ingét, öltönyét is. Neki barnát ajánlottak a hölgyek így látatlanban, krémhez az a legszebb, azt mondták.
Neki kell fogni a meghívókészíttetésnek is most már, meg a többinek. Cukrász, virágos, gyűrűk...
De a nagyja megvan. Ami pedig a legjobb: anyósom bejelentette, hogy ad a vacsora költségeibe még, így azt sem nekünk kell állni, és ez nagyon jó hír, mert már tegnap kezdtünk aggódni. Mostanában sajnos elég sok köztünk a feszültség, gyakoriak a súrlódások, viták, és ez nagyon rossz. Tibinek is stesszes a munkája, és a felvételi meg az újraérettségi miatt vagyok ideges... no meg az esküvő.
De mindig szépen kibékülünk, és ez olyan jó :) Összetartunk, mert szeretjük egymást, nem fogjuk fel a kis vitákat tragikusan. Még a legjobb kapcsolatban is vannak súrlódások. És a mienk tökéletes :)
