Tudom, nagyon ritkán írok, de próbálom a fontosabb eseményeket megörökíteni. Most pedig van mit megjegyeznem. Van munkám! :)
Pénteken volt az első "dolgozós" napom, és érzésem szerint egészen jól bírtam az összeszerelés monotonitását. Igaz, hogy a kontaktok jól megszurkálták az ujjaimat, de üsse kutya. A nagyobb probléma a kötelező védőfelszerelésnek kikiáltott bakancs volt, ami vadiúj lévén véresre törte a lábam... Még jó, hogy egy operátornak nem kell a világ végére mászkálnia.
A munka maga a végtelenségig egyszerű volt: egy műanyag házba kellett méret szerinti ötös-illetve hatos kontaktokat beleilleszteni, majd a felesleget letörni. Mindezt nyolc órán át, hogy teljesítsük a normát...
Igazából jobban bírtam, mint annak idején a számítógép előtt ücsörgést, attól mindig elálmosodtam, de ettől nem, pedig délután fél 3-tól este 11-ig dolgoztam.
Szerencsémre Tibivel kerültem egy részlegre és műszakba, így együtt mentünk-jöttünk, vacsoráztunk az étkezőben, jó volt :)
Most a héten is együtt leszünk délelőttösek, csak szegénynek az első két nap bolondokháza lesz. :( Sokat fog szaladgálni, alig fogom látni. Most sokszor odajött hozzám, megnézte minden rendben, élek-e még. De sebaj, ez egy munkahely, majd délután itthon találkozunk :)
De ma még vasárnap van, ki kell élvezni, úgyis főzök, finom rántott husikát. :)
Nyaralni sajnos nem fogunk tudni menni, de legalább munka van, és jövő tavasszal meglesz az esküvőnk.
Most arra gyűjtünk. Így szívesen feláldozom az öt nap komáromi pihit, egy nagyobb jóért.
Az üdülési csekket úgysem veszi el tőlünk senki, elmegyünk belőle megnézni a MUSE-t. Igaz, én rettenetesen rühellem, de Tibi kedvéért valahogy kibírom, hogy ne ugorjak fel a színpadra és fojtsam meg Matt Bellamy-t :D (szörnyen utálom a pasas hangját...)
Azt hiszem, mára ennyi, megyek, elszaladok a boltba, mielőtt Tibi felkel. További szépet!
