Megint tróger voltam, ezer bocsánat. De azt hiszem, most következik az az időszak, hogy ismét aktivizálni fogom magam. Ugyanis sikerült a felvételim :) Szeptembertől a Pázmány Vitéz János Karán fogok szociálpedagógiát tanulni. Végre vége ennek a hosszú-hosszú várakozásnak, és megint tehetek valami hasznosat. Már várom. Egyébként pedig majdnem minden nap egyforma, még jó, hogy itthon van anya, így egy kicsit gyorsabban telnek a hétköznapok. Már nagyon várom a levelet az egyetemről, szeretném már magamat beiratkozva tudni (ez magyaros volt?- kérdem én, az ex-magyar szakos :))
Egyébként pedig élvezem a házaséletet, jó dolog :) Bár, ugyanazt csinálom lényegében, mint amit az esküvő előtt, a gondolat, az érzés mégis más, hiszen feleség vagyok. És nem értek együtt azokkal, akik szerint a házasság, az esküvő haszontalan, és felesleges, csak költségekkel jár. Nekünk ez egy újabb kapocs, ami összeköt minket, egy olyan fogadalom, amiből még akkor is erőt lehet meríteni, amikor veszekszünk. Mert előfordul az is. De nem tart sokáig szerencsére.
Én azért mentem hozzá Tibihez, mert tudom, hogy szeretem, hogy soha senki nem lenne a másik felem, csak Ő, és abban is biztos vagyok, hogy Ő ugyanezt érzi velem kapcsolatban.
Olyan jó minden :) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése